Rumnak eredetileg a Karib-szigeteken készített cukornádpárlatot nevezték. Neve nagy valószínűséggel a cukor latin nevének (saccharum) rövidüléséből származik. A világ rumtermelésének nagyobbik része a Karib-térségben és Latin-Amerikában összpontosul. Ezen kívül persze a világ számos más részén is készítenek rumot, mint például Ausztráliában vagy Spanyolországban is.
A rumnak nincs egzakt módon meghatározott készítési eljárása, a metódus nagyban függ az adott terület vagy lepárló hagyományaitól.
A rum a nádcukorgyártáskor fennmaradt melaszból (amely egy sűrű, ragadós, barnás-fekete massza) vagy közvetlenül a cukornád levéből erjesztett és lepárolt égetett szesz. Erjesztés során, mely 1-2 naptól akár 5-10 napig is terjedhet, a melaszt vízzel hígítják fel, majd élesztőt adnak hozzá. Elkezdődik az aroma építés, ekkor alakulnak ki az úgynevezett kongenerek, amelyek a rum fő karakteréért felelősek. A folyamat végén 6-7%-os rövid erjedésű, valamint 9-10% hosszú erjedésű cefre jön létre. Ezt pedig attól függően használják fel, hogy milyen típusú rum gyártása a cél. Lepárlás során a vizet elválasztják az alkoholtól: Először elkészül az előpárlat, majd előjönnek a virágos, gyümölcsös illatok, ami után folyamatosan „olajossá” válik, mígnem elkészül az utópárlat is. A folyamatban nagy szerepe van a lepárló mesternek, aki kialakítja a rum egyedi karakterét. Testesebb rumok esetén például később, a könnyedebbeknél pedig hamarabb kezdi el párlatok begyűjtését a középpárlathoz. Desztillálás után még csak színtelen folyadék. A tiszta párlatot általában tölgyfa hordókban érlelik, és gyakran karamellel színezik, így nyeri el sötét, barnás színét, valamint érettebb, simább aromák alakulnak ki. Az érlelés üveggel bélelt tankokban, acéltartályokban, illetve fehér vagy égetett tölgyfahordóban történik. A trópusi éghajlat miatt az érési folyamat jóval gyorsabb, mint más területen.